Kérés Orbán Viktorhoz!

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Vége! Lássa be, hogy vége. Nem sikerült. Pontosan érteni vélem Önt, de már túlságosan magas az ár! Értem én, hogy Ön az egész életét arra tette fel, hogy Magyarország – és sajnálatos módon nem a Magyar Köztársaság – miniszterelnöke legyen. Talán reménykedik abban, hogy ezen a téren is tovább léphet és egyszerűen, sallang mentesen csal első számú vezető lesz az Ön hivatalának a neve. De már nem.  Lássa be! Ez már nem lesz lehetséges. Ez az Ön  „világújító kísérlete”, ez az átépítés sikerült ugyan, de látnia kell, hogy nagyon magas lett az ár.

Tudom, hogy bizony jól el volt az képzelve, hogy lecserélik az alkotmányt és átszervezés és újjáépítés címén létrehoznak egy olyan „centrális politikai erőteret”, amiben az állam minden funkciója egy párt, a PÁRT, és jelesül az Ön kezében összpontosul. Ráadásul egy nem is akármilyen, hanem a gazdasági erőforrásokat az eddiginél sokkal jobban központosító, azt egyre nagyobb méretekben kisajátító, tehát egy minden eddiginél erősebb, amolyan Kádár rendszer szintet közelíteni akaró erősségű állam funkcióinak centralizálásáról van szó. Mindezt a hatékonyság és a rend nevében. Jó hívószavak, az emberek egy jelentős részének tetszett is, nem is szóltak nagyon sokáig semmit sem.
A rendre, a biztonságra való hivatkozással el lehetett nagyon sokak előtt, nagyon sokáig fedni, hogy miről is van szó.
A totális diktatúra ismételt kiépítéséről a parlamentáris demokrácia kulisszái mögött.
Igen, Ön Miniszterelnök Úr nagyon jól számított, amikor arra építette a politikáját, hogy az emberek nem elég tudatosak ebben az országban. Valóban, az embereknek nem sok tapasztalata van a szabadságról hazánkban. És bizony a magyarok többségének nem azt hozta a piacgazdaság és az ennek megfelelő parlamentáris, plurális demokrácia, amit várt tőle. A rendszerváltáskor helyzetbe került új politikai elit nagyon gyorsan éppoly romlottá vált, mint az önmaga szörnyű súlya alatt összeroppanó kommunista – a létező szocializmust építő – rendszerek pártelitje. És sajnos a magyaroknak semmilyen tapasztalatuk nem volt és ma sincs a szabadságról, az esélyegyenlőségről, a jogegyenlőségről, az emberi és állampolgári szabadságjogokról, általában a demokráciáról, sem mindezek tényleges jelentőségéről és hasznáról. Hogy is lehetne, hisz egész történelmük során mindig rabságban éltek, legtöbbször azonban nem idegen elnyomás alatt, amint azt a magyar történelemoktatás mind a mai napig sommásan állítja, (hamisítja?), hanem a saját uralkodó osztályuk, a saját nemesi rendjeik (főnemesi, köznemesi) elnyomása alatt. E hagyomány élt virulensen tovább a Dualizmus hanyatló szakaszában (az 1890–es évek közepétől 1918–ig), majd a Horthy rendszerben, és a Rákosi és Kádár rendszerekben is.

Miniszterelnök Úr!

Jó gondolat volt erre a hagyományra támaszkodva, 8 év ellenzéki politikát erre a társadalmi attitűdre felépíteni. Mármint politikailag, uralmi-hatalmi szempontból. Morálisan, a társadalom tudatának és mentális állapotának a szempontjából inkább nem értékelném, mert elragadnának az indulatok, márpedig, most tény– és tárgyszerűségre van szükség.

Tehát uralmi szempontból jó elgondolás volt annak a hamis illúziónak a keltése, hogy az erős állam meg tudja védeni a polgárait és kenyeret tud adni neki, cserébe azonban – a rend megteremtése kedvéért – el kell tekintetni a csak zűrzavart és szenvedést, no meg a hatalom folyamatos korrupcióját hozó – melyet sikerült a szocialisták tulajdonságának beállítani, holott, a rendszerváltást követően színre lépett teljes politikai elit ebben nagyon is egységesnek mutatkozott – liberális parlamentáris demokráciától. Továbbá az is, hogy sikerült ezen az alapon a teljes magyar társadalmat hiszterizálni és tőke– és liberalizmus ellenessé tenni. Jól jött ehhez a politikához a 2008. őszén kitört hitelválság, ami lehetőséget adott egyrészt  további kellő hangulatkeltésre a bankokkal és általában a pénzvilággal szemben, másrészt alkalmat adott a Nyugat alkonyáról, a liberális parlamentáris demokrácia válságáról vizionálásra és az emberek bizonytalanságérzetének a fokozására.

Igen Miniszterelnök Úr! Sikerült. Az ország úgy hullott az ölébe, mint egy érett alma. A választásokon nagyon sok hívet sikerült megszereznie ezzel a  politikával. A történelmi sérelmek és attitűdök kellően ügyes felélesztésével és kihasználásával, a nemzetközi válság hatásainak a magyar kormány tehetetlenségévé transzformálásával, továbbá a korrupció megfelelően egyoldalú tálalásával, a hamis biztonság ígéretével, sok szavazóra tett szert. Valóban! Kellően sok, a szavazókörökben megjelent olyan szavazója lett Miniszterelnök Úr, akik Önre fogadtak a szocialistákkal szemben. Vagy, ha nem is Önre, de nem volt más – vagy, ha igen, abban még kevesebb köszönet volt, mint az Ön hatalomra kerülésében –  és így Ön valóban  az ország teljhatalmú urává lett.

Csakhogy Miniszterelnök Úr Ön hazudott. Természetesen nem abban, hogy egy „centrális politikai erőteret” kíván kiépíteni, az „áldatlan”, sehová nem vezető „értékviták”–nak a politikából történő száműzésével, bár kifejezetten erre sem utalt soha, a zárt körben elmondott kötcsei beszédét leszámítva, hanem abban, hogy cserébe az embereknek biztonságot, megélhetést és nyugalmat ad.
Ön Miniszterelnök Úr, azonnal, késlekedés nélkül hozzálátott az egyeduralom kiépítéséhez, a polgári, liberális, parlamentáris demokrácia lebontásához, a sehová sem vezető „értékviták” felszámolásához,  a Köztársaság lerombolásához, ebben nem is volt semmi hiba, ugyanakkor viszont – nagyon is tudatosan – nem tett semmit azon ígéret és sugallt remények teljesítésére, amelyek a nagy tömegek létbiztonságáról szóltak és amivel  teljhatalmú uralomhoz vezető választási győzelmet szerezhetett. Sőt éppen ellenkezőleg. Gazdasági intézkedései is mind abba az irányba mutattak, hogy kedvezményezzen egy, az Ön által kijelölt új elitnek és létrehozzon milliók kárára ezen új elit tagjai számára egy kedvezőbb gazdasági–társadalmi pozíciót.
De még ez sem lett volna baj, de mindeközben Ön Miniszterelnök Úr még hülyének is nézte az embereket. Csakhogy a magyarok nem hülyék, amiképpen más nemzetek sem azok. Lemondtak a szabadságról, de valamiért cserébe, amit Ön nem hogy nem teljesített, de kifejezetten ezzel ellentétes politikába kezdett. Azzal a vak hittel, hogy amiképpen eddig, úgy ezután is átverheti az embereket.
Túlságosan bízott abban, hogy elegendő lesz a társadalmi nyilvánosságot megszereznie, a szólás szabadságát szinte csak az internetre korlátoznia – na, azért oda is szerette volna betenni a lábát, de ez azért már heves nemzetközi ellenállásba ütközött, tehát egyelőre erről a tervéről letett – és az embereknek azt zsolozsmáznia rádión, tévén, nyomtatott sajtón, minden lehetséges fórumon keresztül, hogy minden nagyon szép és jó, most jött el az aranykor, a bajok, ha vannak, a szocialisták bűne  stb., de az emberek mindezek ellenére is, ha lassan is, de egyre tömegesebben mégis rájönnek, hogy nagyon keményen lenézve őket hülyének vannak nézve és nagyon, de nagyon át lettek verve.
Talán kevesebb hatalmi arrogancia, a szóvivők empatikusabb viselkedése – tudom nehéz ilyeneket találni, hisz a Fidesz káderképzőibe éppen az ellenkező fajtát keresték kiképzésre, mert azt gondolták, hogy a pofátlanság, az arrogancia  a kifizetődőbb. Ez volt 20 éven át a politikai tapasztalatuk, úgy vélték – sajnos nem is alaptalanul – hogy ez sikereik forrása,  nem is tudtak tehát másban gondolkodni beleértve Önt is Miniszterelnök Úr! Ez a mindenkit negligáló stílus akkor sem lenne szerintem túl szimpatikus és ennélfogva sikeres, ha egyébként az Ön kormányzása a totális diktatúra elemeinek a felállításán kívül valamiben is kézzel fogható sikert tudott volna felmutatni. De így egyre nagyobb tömegek számára – akik a mindennapjaikban egyre erőteljesebben érzékelik a kormányzás teljes sikertelenségét, illetőleg rájuk nézve tudatosan és kifejezetten káros voltát – válik nyilvánvalóvá, hogy ez a kommunikációs stílus azt fejezi ki, ami valójában: mindenkit, mindenkor hülyének néznek és ez – minél inkább fordul rosszra vagy rosszabbra minél több ember sorsa – annál inkább lesz egyre bántóbb, kiábrándítóbb, eredménytelenebb, sőt egyenesen kontraproduktív.

Higgye el Miniszterelnök Úr, már e hazában is egyre többen látnak át az Ön egyre képtelenebb és minél képtelenebb  annál pofátlanabb és ennélfogva egyre lekezelőbbnek érzett, egyre lenézőbb hazugságain. Ugyanis Miniszterelnök Úr. Amíg ez a nép megkapja, amit ígértek neki, addig hagyja magát zsongítani mindenféle bül–bül beszédtől. De, ha nem teljesülnek azok az illúziói, amiket a hatalom megnyerése érdekében keltettek benne, úgy egyre idegesebben reagál és egyre inkább átlátja, hogy csak ámítják, mintha kisgyerek volna. És persze történelmi fejlődése elmaradottsága miatt valóban nagyon sok  mindenben kiskorú ez a nép. De, Miniszterelnök Úr! Korántsem olyan sok mindenben, mint ahogyan Ön azt végtelen elbizakodottságában képzeli és reméli.
Miniszterelnök Úr! Ön valamiért azt képzeli magáról, hogy Önnek mindent mindenkor el fognak hinni ezután is, csak azért, mert eddig hittek Önnek? Tényleg azt képzeli magáról, hogy olyan delejes erővel bír, amivel bármit meg tud etetni az emberekkel? Úgy vélem, valóban ezt hiszi. De ez bizony nincs így és ez jelenti az Ön számára a véget Miniszterelnök Úr. Ön a saját elbizakodottságának, önmaga csodálatának, nárcisztikus szeretetének a foglyává vált és emiatt nem látja, hogy lassan már csak a talpnyalói meg azok az elvakultak vannak Ön mellett, akik Istent vagy Jézust Önnel váltották fel.

És ez csak rosszabb lesz Miniszterelnök Úr!

Ugyanis Ön nem csak az embereket, hanem a mechanizmusokat is befolyásolhatónak hiszi pusztán hazug állítások hangoztatásával, valamiféle ráolvasással. Csakhogy a piacok résztvevői, az oly nagyon lenézett Nyugat képviselői még kevésbé alkalmasak az Ön hazug szóvirágainak a befogadására. Immúnisak, és immunitásuk forrása a polgári demokrácia és a piacgazdaság. A folyamatok nem befolyásolhatóak szómágiákkal. Ön nyugodtan hazudhatja a teljesen kisajátított nyilvánosságban, hogy a bankoknak ideje visszafizetni mindazt, amit az államtól kaptak. Ön is tudja, a bankok is tudják, hogy Ön hazudik. A magyar állam semmit nem adott a bankoknak. De ez mindegy is. Ön sikernek könyveli el, hogy ezzel a hazugsággal elámította az embereket. Csakhogy a piacok nem politikusi hazugságok mentén működnek, hanem a gazdaság törvényszerűségeinek engedelmeskedve. Azok pedig azt mondják ezeknek a piaci szereplőknek, hogy, ha az állam önkényesen akármikor, akármekkora forrásokat vonhat el tőlük, akkor az ilyen állammal rendelkező országban nem szabad befektetni. Mondhat Ön ezek után álújságíróknak, áltudósítóknak bárhol bármit eltagadhat, minden tényt és igazságot kedve szerint elferdíthet, a piac viselkedése ettől nem fog megváltozni. Mert a tettei ezzel ellentétesek. És a piac, a Nyugat a tetteit figyeli Miniszterelnök Úr – ahogy volt szíves kérni is őket erre – nem pedig a szavaira, amiről Ön állította, hogy nem számítanak.

És ugyanez vonatkozik a Nyugat intézményeire, illetőleg képviselőire is. Ön megpróbálta, megpróbálja  őket is hülyének nézni, de ez már egyre kevésbé megy, Önnek már a saját pártcsaládjában sem hisznek többé.
Ugyanis egyenként sem felelnek meg az Ön által hozott „törvények”, az Ön alaptörvénye, és az ennek végrehajtására szolgáló, a párt és az Ön teljhatalmát kiteljesítő és tartósító törvényei a polgári demokrácia 300 év alatt kifejlődött intézményrendszerének és elveinek. De együttesen szépen kiadják – a vakokat leszámítva – egy PÁRTÁLLAM KÉPÉT. És ezt ott Nyugaton is egyre többen látják, azt hiszem helyesebb, ha azt mondom, hogy látja már mindenki. És Ön vagy lakájai kiragadhatnak teljes nyugalommal egy–egy mondatot egy–egy kifogásolt törvényben és mondhatják, hogy ez ugyanígy meg van itt vagy ott, más EU tagállam törvényében. De ezzel csak azt érik el, hogy egyre inkább felbőszítik partnereiket, mert nyilvánvaló, hogy összefüggéseiből kiragadott mondattöredékek idézgetése csak azt szolgálja, hogy őket is teljesen hülyére vegyék.

Miniszterelnök Úr! Vége! Be kell látnia, hogy Önt már mindenki csalónak és hazugnak tartja, aki sietve kiépítette saját diktatúráját felszámolva teljesen a jogállamot. Nos ők ott Nyugaton így látják. És ez ellen Ön nem tud tenni semmit.
A bizalom végképp oda és a bizalom a nemzetközi együttműködés és a gazdasági folyamatok alapja. A bizalmat meg a jogállam garanciáival lehet erősíteni. Ha Ön ezeket a garanciákat kikapcsolja, hiába mondja azt, hogy az Ön szava legyen elég, hogy a garanciák hiányában is minden demokratikusan, jogállamszerűen fog működni,  mindig vissza fognak kérdezni: ha nem akarja a garanciák hiányában a hatalmát érvényesíteni, akkor miért kellett a garanciákat eltörölni?
És Miniszterelnök Úr erre nem tud Ön meggyőző választ adni, mert nincs is meggyőző válasz.
Ha valaki a hatalmat megkötő intézményeket kikapcsolja, mondhat bármit, nyilvánvalóan azért tette, mert totálisabban akar hatalmat gyakorolni. Ha nem így lenne, nem tette volna. Ilyen egyszerűen működnek a dolgok Miniszterelnök Úr!
És papolhat erről amit csak akar, a helyzet egyre rosszabb lesz.

Christine Lagarde az IMF igazgatója azt nyilatkozta, hogy bízik benne, hogy a magyar hatóságok hajlanak majd arra, hogy a törvényeket összhangba hozzák az európai joggal. Szó szerint azt mondta: „Nem vagyunk elégedettek, nem kötünk kompromisszumot és mi nem állunk fel az asztaltól”.

Az új jegybanktörvény miatt – amit még annak elfogadása előtt kritika tárgyává tett az Unió, és Barroso bizottsági elnök levélben is kifejezetten kérte, hogy tekintsenek el a törvény meghozatalától, de Ön Miniszterelnök Úr nem tudott leállni, nem tudta elviselni, hogy a jegybank még egy kis ideig független legyen az Ön hatalmától – az EU Bizottság kötelezettszegési eljárás megindításáét fontolgatja Magyarország ellen, amire még nem volt példa az EU történetében.

Az Európai  Néppárt vezetése – az a Wilfried Martens, akinek lojalitása Önhöz akkora volt, ami bennem már sokszor azt a gyanút keltette, hogy nincs ítélőképessége teljes birtokában –  pénteken először szólalt meg. “Szükségtelen is mondani, hogy a Néppárt támogatni fogja az Európai Bizottság azon ajánlásait, amelyek biztosítják, hogy Magyarország teljes mértékben megfeleljen az európai uniós jognak” – írták. Ez tehát azt jelenti, hogy már az Európai Néppárt is elhatárolódik Öntől és mindattól, amit képvisel Miniszterelnök Úr!

De azt is hallani mindenféle forrásból, hogy Önök ott a Fideszben még ebben a helyzetben is taktikázgatnak, játszogatnak, mintha még mindig semmi tétje az Önök jólétén kívül a dolgoknak nem lenne. Amint innen–onnan hallani lehet Ön és lakájai úgy vélik, hogy  az Európa Tanácsban valószínűleg “többször is meggondolják” majd, hogy milyen álláspontot alakítsanak ki Magyarországgal szemben, milyen szankciókat alkalmazzanak, hiszen, ha Magyarországot szankcionálják, azaz elvonnak uniós pénzeket, vagy felfüggesztik a szavazati jogát,  az precedensértékű lehet, azaz a jövőben  más tagországgal szemben is előfordulhat. De miért kellene ezeknek az uraknak ott ettől félniük? Ők nem építenek ki diktatúrát, miközben mindenki pofájába hazudják, hogy az önmagát túlélt Nyugat elavult rendszere helyett új demokráciát építenek?
Ez az okoskodás tehát ott az Önök köreiben Miniszterelnök Úr halálos és hihetetlenül felelőtlen, ami azért meglepő, mert Önök már nem egyetemi hallgató, kollégista  kölykök, hanem ennek az országnak a mindenható vezetői. Mégis úgy viselkednek, úgy taktikázgatnak, mintha ez az egész csak egy játék lenne, holott éppen egy egész ország megy rá!

Ön Miniszterelnök Úr a pénteki nyilatkozatában egyenesen azt állította, hogy az Európai Bizottságnak konkrétumokkal kell előállnia, és várják az Uniótól azokat a kifogásokat, amelyek szerint az év végén elfogadott jegybanktörvény a közösségi jogba ütközik. „Egyelőre ilyen észrevétel nem érkezett.” – mondta Ön, de hát nyilvánvaló, hogy már réges–régen nem erről, azaz nem csak erről van szó.

A legnagyobb liberális brit napilap az Independent azt írja, hogy Magyarország visszalép a demokráciától. Orbán Viktor a kétharmados parlamenti többség révén “gyakorlatilag azt csinál, amit akar”. Úgy tűnik azonban, hogy nem vonta le teljesen a tanulságait annak a történelmi mozgalomnak, amely megdöntötte a kelet-európai kommunista zsarnokságot.
A lap szerint a kormányfő arra hivatkozik, hogy befejezi az “1989-ben kezdődött forradalmat”, de jogalkotási csomagja súlyos károkat okozott a magyar demokráciának.
Az igazságszolgáltatás, a jegybank és a média függetlenségének felszámolása, a Fidesz által az új választójogi törvényben kialakított választókerületek és a lojális pártemberek bebetonozása az állami, hatalmi kulcspozíciókba kilenc évre, a lap véleménye szerint mind azt jelzik, hogy Orbán a “tekintélyelvű ellenőrzés új korszakát” valósítja meg, azzal az indokkal, hogy a szocialisták 2008-ban majdnem tönkretették az országot. “A beteg azonban az alkalmazott gyógyszertől nem lett jobban, és Magyarország már a csőd tényleges kockázatával kénytelen szembenézni” – írja befejezésül a brit lap.
És oldalakon át lehetne sorolni mind a lapvéleményeket, mind a politikusi megnyilvánulásokat ezek gyakorlatilag uniszónóban ítélik el az Ön rendszerét Miniszterelnök Úr, manapság már minden egyes nap!
Mindez azt jelenti tehát Miniszterelnök Úr, hogy Önnek vége. Nem sikerült. Kérem lássa be. Persze az Ön kezében összpontosított és teljesen kontroll nélküli államhatalom felhasználásával fenntarthatja még ideig–óráig a hatalmát. Megrendezheti az Ön újraválasztását, akár nagyon nagy arányú győzelemmel is, ez mindig szokott sikerülni a diktátoroknak. De ettől ez az ország még egyre magányosabb, elszigeteltebb, nyomorultabb, szegényebb, megroppantabb lesz, és végül majd valamikor egy népharag Önt végül mégis elsöpri. És akkor Ön Miniszterelnök Úr valóban nem kerülheti  majd el a felelősségre vonást. Amire Majtényi professzor utalt az Ön hatalma – alaptörvénye –  elleni tüntetésen mondott a beszédében: „sokkal jobb sors egy demokratikus jogállam bukott miniszterelnökéé, mint egy tekintélyelvű országban a népharag által eltávolított nem legitim vezetőé és a bukott diktátoré.”  Ezek nagyon fontos és súlyos szavak.
Miniszterelnök Úr, ha továbbra is csak az Ön hatalmára lesz tekintettel, Önre ez a sors vár.

De addigra ez az ország már századokkal lesz lemaradva a világ mögött.

Miniszterelnök Úr!

Ha Önben van még egy cseppnyi hazaszeretet, akkor ezt feladja. Bármily édes is a fontos ember érzése, a hatalom íze, népe jövőjéért  lemond, és visszavonul ebül szerzett birtokainak valamelyikére.
És akkor hazánk, ez a mi kis országunk, ez a nép – önsorsrontó attitűdjei ellenére – mégsem vész el teljesen, ismét elindulhat az európai fejlődés útján, ismét elfoglalhatja helyét az európai népek közösségében.
Ha viszont Ön Miniszterelnök Úr marad, akkor erre az országra a teljes megroppanás, a teljes kiszolgáltatottság, a teljes elszegényedés, a végleges lemaradás, a teljes leszakadás vár.

Miniszterelnök Úr! Ön az akadálya a helyzet megoldásának. Ha van még hely a szívében  önmagán kívül e nép számára, akkor félreáll, és átadja a helyét olyan szakértői kormánynak, akiben ismét bízhatnak a politikai és gazdasági körök és akkor erre az országra, erre a népre nem a teljes lepusztulás vár.

Kérem Miniszterelnök Úr tegye meg ezt értünk, a hazájáért!