Gondolatok az orbáni gazdaság- és társadalompolitikáról

A múlt hét hétfőjén vagy keddjén pár percre bekapcsolódtam a parlamenti plenáris ülés közvetítésébe és Hoffmann Rózsa államtitkár – ez is az új rend része, hogy a minisztereket államtitkároknak nevezik és azokat hívják minisztereknek, akik négy öt, egymástól gyökeresen eltérő területért felelnek, ami egy vicc, de nem az egyetlen ebben az országban – egy kérdésre válaszolt. A kérdés nem fontos, nem is hallottam és a válasznak is csak egy részét, de azt hiszem, hogy egy nagyon jellemző mondatot sikerült  elkapnom. A kijelentés nem szó szerint így hangzott: Mi kevesebb, mint félév alatt megoldottuk azokat a problémákat, amikkel önök 8 évig eredménytelenül bajlódtak. Mi többet oldottunk meg ez alatt a rövid idő alatt, mint Önök az elmúlt nyolc év során összesen.

Ha az államtitkár asszony ezt mondta, akkor talán tényleg érdemes összefoglalni  nagyon vázlatosan és csak a legfontosabb elemeket kiragadva, hogy mit is tett ténylegesen az Orbán kormány  és a parlamenti abszolút többség ezalatt a valóban rövid idő alatt.

Vegyük sorra először a társadalompolitikai intézkedéseket:

-        A parlament létszámának kétszáz főre csökkentése,

-        Az önkormányzati testületek létszámának a megfelezése,

-        A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról új törvény alkotása, melyben az erősebb pártok erőfölénye az eddigieknél is jobban érvényesül,

-        A külföldön élő magyarok számára a magyar állampolgárság megszerezhetőségéről az állampolgárságról szóló törvény módosításával,

-        A trianoni emléknap létrehozása,

-        A Büntető Törvénykönyvben az úgynevezett három csapás brutális  rendelkezésének a bevezetése,

-        A szabálysértési kódex módosításával a 14 éves gyerekek 30 napos börtönbe zárására lehetőség teremtése,

-        A BTK-ban szabályozott holocaust tagadás bűncselekményi törvényi tényállásának a kiegészítése a kommunizmus bűneinek a tagadásával, mely intézkedéssel a művelt világban egyetlenként relativizálták a holocaustot (ebben én személy szerint olyan ideológiai töltést látok, amely nem szívesen bünteti a holocaust -tagadást),

-        Visszaállították a buktatás lehetőségét és a szöveges értékelés helyett az osztályozást az általános iskolák alsó tagozatában,

-        Példátlan módon eltörölték az indokolási kötelezettségét  a munkáltatónak munkáltatói felmondás esetén a közszférában,

-        Limitálták a végkielégítések összegét két hónapban. A törvény szerint ezt meghaladó végkielégítésre 98 %-os mértékű jövedelemadót vetettek ki. (Friss hír, – 2010. október 26. – az AB ezt a rendelkezést hatályon kívül helyezte. Jellemző Fidesz reakció: szűkíteni kell az AB döntési kompetenciáját. A törvényjavaslatot Lázár János már képviselői indítványként a mai napon a parlament elé terjesztette.) A fenti két intézkedés azt a célt szolgálta, hogy az állam egyrészt könnyen megszabadulhasson a közigazgatás döntési pozícióban lévő alkalmazottaitól, másrészt, hogy ez ne kerüljön az államnak túlságosan sok pénzébe. Az már csak járulékos következmény, hogy az egészet ki lehetett használni a magyarok híres irigységére számítva újabb támogatói rétegek megnyerésére.

-        Limitálták az állami szférában a vezetői fizetéseket, kivéve az állami vállaltok vezetőinek a fizetését,

-        Az OVB-t (Országos Választási Bizottság)  alkotmánymódosítással leváltották – mandátumukból még négy és fél év volt hátra – és új, a parlamenti abszolút többségnek kedvezőbb személyi összetételű OVB-t választottak 5 évre,

-        Az Alkotmány Bíróság tagjai paritásos jelölésének az  eltörlése és a jelölés jogának a  parlamenti abszolút többség döntési jogkörébe utalása,

-        A kormányzati struktúra teljes átláthatatlanná  tétele (még maguk a miniszterek és a minisztériumokban dolgozók sem tudják, hogy mi a feladatuk),

-        Az Állami Számvevőszék  Fidesz szervvé változtatása azzal, hogy elnökévé és alelnökévé Fidesz politikust illetőleg Fidesz társutas politikust „választottak” 12 évre,

-        A médiairányítás – ennek a témának egy egész blog bejegyzést szenteltem (http://demokrata.budapestoldal.hu/2010/10/gondolatok-„media-alkotmanyrol”/166) – teljes miniszterelnöki megszállása és ellenőrzése és gyakorlatilag a cenzúra bevezetése, a médiahatóság elnökének 9 évre a miniszterelnök által történő  kinevezésével és rendkívül széles hatáskörének a létrehozásával,

-        Vizsgálóbiztosok kinevezése a Gyurcsány-Bajnai kormány különböző „bűntetteinek” a kivizsgálására,

-        A 2006. évi őszi eseményekben való miniszterelnöki felelősség megállapítására egy teljes parlamenti albizottság létrehozása,

-        Új alkotmány kidolgozására bizottság létrehozása és az új alkotmány beígérése 2011. márciusára. Nem mellesleg a jelenlegi alkotmányt is már hétszer módosították, az AB tegnapi döntése miatt újabb módosítási javaslat  fekszik a házelnök asztalán. Semmi  tekintélye nincs a Fidesz többség előtt sem alkotmánynak sem a törvényeknek. Ami  nem tetszik, megváltoztatják a jogállam nagyobb dicsőségére. Ez  “jogalkotás”, “törvényhozás”,, “alkotmányozás ” (hét alkotmánymódosítás!) a jogi normák teljes kiüresítését, a jognak ismét a hatalom szolgálóleányává tételét jelenti.

A törvény, a jog az uralkodó elit jogi normát öltő akarata lett ismét akárcsak a “létező szocializmus” idején.

-        És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban a Köztársaság elnöke kiválasztásának és a megválasztásának a módja.

A lista bizonyára nem teljes, de nem is a teljesség, hanem a tendencia felismerhetősége volt a célom.

Most nézzük a gazdaságpolitikai intézkedéseket, szintén a teljesség igénye nélkül:

-        Az összes állami vállalat behelyezése az MFB portfóliójába, ezzel kivonva őket a költségvetés adott rovatából, eredményeiket az MNB eredményénél veszik számításba, gazdálkodásuk nyereségük, veszteségük, költségeik összetétele (például vezetők bére, jutalma, prémiuma stb., úgyszintén a tisztségviselők és felügyelő bizottsági tagok javadalmazásai stb.) már nem publikus, azaz transzparenciájuk teljesen megszűnt,

-        Az állami szférában a vezetői bérek és a tisztségviselői javadalmazások limitálása kétmillió forintban. Azt viszont engedi a törvény, hogy egy embernek több megbízatása legyen, ebben nincs limit. Így tehát lehet valaki országgyűlési képviselő – egy fizetés és költségtérítés, országgyűlési  bizottsági tag – újabb javadalmazás, helyi önkormányzati képviselő – újabb javadalmazás, polgármester – újabb javadalmazás és költségtérítés, megyei közgyűlési tag (Fővárosi közgyűlési tag) – újabb javadalmazás, költségtérítés, megyei (fővárosi) bizottsági tag – újabb javadalmazás, állami vállalati igazgatósági, felügyelő bizottsági tagságok, mind, mind további javadalmazással. Össze sem számolom. Sok! A parasztvakítás tipikus esete ez az egy-egy státuszra  meghatározott jövedelem-korlátozás.

- Az öröklési és ajándékozási illeték teljes eltörlése egyenesági rokonok között unokáig, oldalágon testvérig, továbbá a házastárs vonatkozásában. Az illeték törvény  módosításáig a fenti szabály  25 millió forintig volt érvényes, de most a százmilliárdok ajándékozásakor, öröklésekor sem kell illetéket fizetni. Ez – szerintem – az arányos közteherviselés teljes megcsúfolása. A társadalom nagy részének ráadásul ez egyáltalán nem fontos, mert nem érinti,   mégis ez  az első intézkedések egyike volt.

-        A társasági adóról és osztalékadóról szóló törvényt (Tao.) módosították és  a társasági adót 10 százalékosra mérsékelték 500 millió forintos adóalapig. Ez állítólag jótékonyan hat a kis- és középvállalkozásokra. Csak elvben, mert a kisvállalkozások 90 %-a, a középvállalkozásoknak is a jelentékeny része nem tud vagy nem is akar kimutatni pozitív eredményt, azaz nyereséget. Ennek a gazdasági intézkedésnek a hatása a növekedésre, a gazdaság élénkülésére szinte kimutathatatlan.

-        Beígérték, majd elhalasztották a megvalósítását, majd később mégis 2011. január elsejétől a személyi jövedelemadót egységesen 16 %-os mértékűre csökkentették. A rendszert kiegészítették a családik adózással, amit adójóváírás formájában lehet igénybe venni 205 ezer forintig eltartott gyermekekként. A 2010. december 31-ig hatályban lévő SZJA törvény szerint 5 millió forintot meg nem haladó összevont adóalap után 17 százalék a fizetendő adó. Abban az esetben, ha az összevont adóalap meghaladja az 5 millió forintot, 850 ezer forint az adó, és még az 5 millió forintot meghaladó rész 32 százaléka. A 17 %-os mértékű adót  2011-re a törvény  kiterjesztette volna 15 millió éves összevont jövedelemig, tehát csak az igazán gazdagoknak kellett volna a 15 millió forint feletti rész után fizetni 32%-os mértékű jövedelemadót. Ráadásul – miután a törvény bevezette a bérbruttósítását ezért az alacsonyabb jövedelműeket veszteség érhette volna, azért a régi – még jelenleg is hatályos – törvény bevezette az adójóváírást, azaz 3 millió 188 ezer forint éves jövedelemig az éves adójóváírás összege maximum 181 200 forint lehetett.

Az új adótörvény-tervezet megszünteti a 32%-os kulcsot és egységesen 16%-os mértékű személyi jövedelemadó fizetési kötelezettséget ír elő a jövedelem nagyságára tekintet nélkül. Az eddig adómentes minimálbért is adókötelessé teszi és az adójóváírás  mértékét is megváltoztatja, azaz 15.100,-Ft/hó mértékről 12.100,-Ft/hó mértékre csökkenti, majd 2012-re a rendszerből teljesen kivezeti. Ezzel az új rendszerrel – ellentétben a miniszterelnök állításával – a havi 300.000,-Ft jövedelemig keresők  és a gyerekszám függvényében, különböző mértékben csökkenő veszteséget  szenvednek el – az alacsonyabb jövedelmű gyermektelenek nagyobbat a magasabb jövedelmű gyermeket eltartók kisebbet – míg az e határ fölöttiek és a még magasabb  jövedelműek egyértelműen tíz vagy százezrekkel nagyobb nettó jövedelemre tehetnek szert. Azaz  az új rendszerben a gazdagok adójának a csökkenését és ezáltal nettó jövedelmük százezres nagyságrendű összeggel való növekedését a  társadalom szerényebb keresetű vagy egyenesen szegény rétegeivel  fizettetik meg. És még így is keletkezik körülbelül 300 milliárd forint költségvetési bevételkiesés, amit valamivel majd pótolni kell.

-        Bevezették a banki, pénzintézeti és biztosítótársasági különadót melynek mértéke sávos, de összesen kétszáz milliárd forint bevételt jelent évenként 3 éven át a költségvetésnek.

-        Októberben már erre az évre is bevezették az úgynevezett válságadót. Eszerint a távközlési-telekommunikációs szektornak 61 milliárddal, az energiaszektornak 70 milliárddal, a nagy áruházláncoknak pedig 30 milliárddal kell már idén hozzájárulniuk a közteherviseléshez. A tervek szerint ezt az adót is három évig kell fizetnie ennek a szektornak.

-        Leállítottak minden PPP beruházást, amivel az állam azonnal kb. 600 milliárd forintra tett szert.

-        Bejelentették, hogy már az idén a novemberben  és decemberben és a teljes  2011-es évben a kormány nem továbbítja a magán nyugdíjpénztári befizetéseket – havi 30 milliárd forint – hanem azt a költségvetésbe utalja. Ezzel az intézkedéssel az állam gyakorlatilag kisajátítja ezeket a befizetéseket, miközben ezt az egészet a miniszterelnök úgy állítja be, mintha állami pénz lenne, azaz az állam havi 30 milliárd forinttal támogatná a magán-nyugdíjpénztárakat, ami természetesen képtelenség, ennélfogva nem igaz. Egyúttal lehetővé teszik az állami nyugdíjrendszerbe való visszalépést, azzal a nagyon gyenge lábon álló ideológiával, hogy az állam ezeknek a pénzeknek jobb gazdája és garantálni tudja a nyugdíjak kifizetését, szemben a pénztárakkal, akik „tőzsdéznek az emberek pénzével” Ez természetesen nem így van. De Orbán Viktor el is szólta magát, amikor egy interjúban fél mondatban azt mondta, hogy „…az állam többé nem utal pénzt a magánnyugdíj pénztáraknak.” Ezzel Orbán akarva akaratlanul kimondta, hogy a 19 pénztár hozzávetőleg 2800 milliárdos vagyonát akarja az állam végleg megszerezni. Ha a kormánynak sikerül elhitetnie a pénztártagok egy jelentős részével, hogy érdemes átlépni az állami felosztó-kirovó szisztémájú nyugdíjrendszerbe, ahol a nyugdíj mértékét az állam törvényben önkényesen határozza meg, akkor a pénztárak bedőlnek, mint a dominók és a pénztárak vagyona az államra száll.  Ez a pénz illetőleg a további befizetésekkel és a hozamokkal együtt lényegesen nagyobb összeg – megbecsülni vagy kiszámolni most nem áll  módomban, de nagyságrendekkel nagyobb összeg lenne  –  azonban 2025-től fokozatosan belépne az állami nyugdíjak mellé, azaz a nyugdíjfizetés alól a költségvetést fokozatosan felszabadítaná, tehermentesítené. Ha most ezt a pénzt az állam megszerzi és bármi másra elkölti, úgy ez az összeg hiányozni fog 20 év múlva, amikor az állam már nem lesz képes a nyugdíjak értékálló kifizetésére. (Erre egyébként már most sem képes, ezért törölték el például a 13. havi nyugdíjat! Vagy a hatályos törvényben előírt nyugdíjkorrekciót  – ami erre az évre 1,1%-os mértékű  lett volna – csak  0,6%-os mértékkel hajtották végre. Azaz tehát az állam sem garantálja a nyugdíjak értékállóságát. Csak mondja, ígéri, de nem teszi. )

Tehát a kormány ezzel az intézkedésével nem egyszerűen kisajátítja 3 millió kistőkés (pénztártag) pénzét és annak hozamait, hanem megfosztja őket a nyugdíjuk 25%-ától is, tehát kétszeresen is meglopja őket, miközben azt sugallja nekik, hogy ezzel jól is járnak, ami – szerintem – a cinizmus felsőfoka.

A fenti elvonásos intézkedésekkel az állam 1000 uszkve 1200 milliárdos plusz bevételre tesz szert, amiből 300 milliárdot az SZJA bevételek kiesésére kell fordítania, de a maradék 900-1000 milliárd sorsát teljes homály fedi, a polgári demokrácia teljes dicsőségére.

-        A vörösiszap kárt kihasználva, felhatalmazta a parlament a kormányt, hogy katasztrófaveszély elkerülése érdekében bármely magánvállalat élére odaállíthat egy katasztrófavédelmi biztost, aki teljes mértékben rendelkezik a vállalat termelése, bevételei és kiadásai felett. Ez gyakorlatilag lehetőséget ad a kormánynak, hogy időlegesen kisajátítson cégeket, azokat esetleg tönkre tegye, forrásait elszívja – a MAL Zrt. csak egyetlen számlát fizetett ki a zár alá vétel óta, egy félmilliárdos állami számlát –  alvállalkozóit, beszállítóit ellehetetlenítse, azaz átrendezze a piacot valakik érdekében. Példátlan eset, de Magyarországon manapság ez is megtörténhet.

Nem sikerült rövidre fognom, pedig igazán szűkszavú az összefoglalás és nem is tartalmaz egyik felsorolás sem minden elemet.

A fentiekből – szerintem – világosan kirajzolódik  három fontos következmény és a Fidesz, jelesül Orbán Viktor céljai:

1.      A Fidesz gazdasági, politikai és jogi intézkedéseinek célja – a nagyon alacsony mértékben polgárosult tömegek legrosszabb hagyományai felelevenítésével, a nekik szóló antikapitalista és létező szocializmust felidéző szlogenekkel és lebegtetett ígéretekkel  megszerzett támogatásával – kiépíteni egy olyan gazdasági és politikai rendszert, amelyben egy rendkívül szűk hatalmi – gazdasági és politikai – elit gyakorolja a hatalmat a társadalomban és a gazdaságban, nyer privilégiumokat az egyre inkább leszakadó és ismét alattvalókká tett tömegekkel szemben.  Tehát létre akar hozni egy új keresztény-nemzeti középosztályt, egy újfajta nemességet, az államot pedig valláserkölcsi alapon akarja megkonstruálni ismét, erre kell neki az új alkotmány az „elavult” alkotmány helyett.

2.      Leépíti a liberális parlamenti demokrácia intézményrendszerét és ismét – egy párt uralma mellett – kiépít egy  monolit politikai rendszert, ahol „…a magyar politika következő tizenöt-húsz évét nem a duális erőtér határozza meg, amely állandó értékvitákkal, megosztó, kicsinyes és fölösleges társadalmi következményeket generál. Ehelyett huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza – és ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli.” (Orbán Viktor; Kötcse, 2009. szeptember.)

3.      A fenti két pontban foglaltak megvalósulása esetén Magyarország lakossága ismét és véglegesen (végletesen) megosztott lesz. A társadalom hivatalosan – az ideológia és a betölthető társadalmi státuszok szerint – két részre szakad. A hatalmat  gyakorlókkal együttműködőkre és az együtt nem működökre. Ezekre –  legalább az ideológia szintjén – a nemzetből kirekesztés sorsa vár.

Úgy vélem, ezt azért már mégsem kellene szó nélkül bevárnunk.